Teljesen le vagyok merülve,éjjelente nem alszom,csak sírok és csukva tartom a szemem,napközben meg pörgök ezerrel,hogy ne kelljen gondolkodnom,és MÉG ÍGYIS....hiába az úszás hajnalban,hiába a kondi,hiába minden,a víz alatt is lehet gondolkodni,és a bicón is.....és az angol érettségi előkészítőn is,és a Kreszről is el lehet kalandozni,és az órákról is,mindenhonnan....

Istenem add,hogy eljöjjön az a nap minél hamarabb,amikor végre rájövök,hogy VÉGE!

Úgy érzem,mintha most ez az egész nem is történne,csak elaludtam volna,és valami borzalmasat álmodnék....nem merem azt mondani,hogy eddig aludtam és most keltem fel....

Mintha csak szünetelnénk,vagy el kellett volna mennie külföldre,vagy csak tudnám,hogy most sok a dolga,és nem találkozunk csak majd később,de fogunk.

Hogy még fogok hozzá bújni éjjel,és a mellkasán aludni,és fogok még nevetni azon amiket csinál,és fogok még reggel arra kelni,hogy ott van,és fogok még neki főzni délre,és fogunk még DVD-t nézni az ágyból,és fogunk még sétálgatni mindenfele,és fogunk még őrült dolgokat csinálni,és fogunk még....

Sok mindent csinálni....

Nem fogom fel,hogy nem....két okból,az első eleve az,hogy nem szeret...a másik,hogy az élete nem engedi meg,annyira megváltozott....tényleg megváltozott,ez az egész megváltoztatta....én akarom vissza azt az őt,akivel motoroztunk,akivel vonatoztunk,akivel hajnalban a buliból jöttünk,akivel végignéztük az összes family guy részt,abban a kis szobában,és akivel végignéztük az összes skins részt abban a másik kis szobában,és akivel néha csak néztünk,mert az volt a jó.Ilyenkor még azt a kis szobát is szeretem.
Ő nincs....nincs ideje,és amúgy is...vannak dolgok amiket nem lehet.

Az a baj,hogy én tényleg nem fogom fel,hogy vége,nem tudok túl lépni az egészen.
Vagyis,azt tudom hogy vége,és azt is TUDOM,mert felfogja az agyam,hogy nincs tovább,és hogy ez SOSE fog fólytatódni,nem fog hívni,hogy Adri hiányzol,és szeretném,hogy visszakerülj az életembe és jajj mit veszítettem...és nem fogok visszamenni és aztán nem fogunk boldogok lenni.

Itt SOSEM LESZ TOVÁBB.és ez olyan felfoghatatlan...mint mikor nézed a filmet és egyszer csak vége....még igazán meg sem élted...még igazán azt sem tudtad milyen mikor JÓ.

Sosem,sosem,sosem,sosem.

Hiányzik,kurvára hiányzik.Akarok vele beszélni.Mikor lesz már ennek vége?Mintha beteg lennék és meg kéne gyógyulnom olyan....nem akarok meggyógyulni,vissza akarom ezt az egészet.

Vagyis....nem nem akarom vissza az egészet....mert nem nem hiányzik az h beoltson folyton,hogy azt hallgassam milyen szar vagyok,hogy gagyi vagyok,és folyton a hibáimat kelljen hallgatnom,hogy most túl halk vagyok,most túl hangos,most gáz vagyok,most negatív,most feszülök,most ez van....

Miért nem lehetett szimplán hagyni ezt?
Miért nem tudott szeretni?

Nem vagyok szép?Nem vagyok szórakoztató?

Miért volt baja velem?
Miért nem hiányzom neki?
Miért nem keres?
Miért oltott annyit?
Miért volt neki minden rossz amit csináltam?
Miért lenne még azis gáz,és gyerekes,és gagyi,ha ezt elolvasná,és lenne még ezzel is problémája?
Miért nem mertem neki megírni egy levelet normálisan?
Miért féltem folyton attól,hogy be fog oltani?....
MIÉRT FÉLTEM TŐLE?
Miért én vagyok a hibás,ha ezt valamiért kiváltotta belőle?
És miért,akadt ki azon ha ő úgy érezte,hogy én azt éreztetem,hogy ő a hibás,mikor én ezt nap mint nap hallgattam,hogy én miben vagyok hibás,miben vagyok rossz és gagyi?
És miért,nem tudtuk ezeket soha megbeszélni?
Miért,veszekedtünk folyton?
Miért nem öleltük meg egymást a viták után és vigyorogtunk azon,h milyen kis hülyék vagyunk,mint normális emberek?
Miért dobolt a hátamon mikor sokáig öleltem?
Miért nem éreztette velem sűrűbben,hogy fontos vagyok és szeret?
Miért tudott így elvállni,hogy még egy kurva ölelést is nekem kellett kérnem?
Miért tudott úgy beszállni a kocsiba,minden nélkl,hogy tudta,hogy többet nem lát?
Miért van előttem folyton,az amiket csináltunk,hogy fekszünk a takaró alatt és nézzük egymást,és ilyen apróságok?
Miért nem fáj ez neki is,és ő miért tud ilyen könnyen túl lenni?
Miért nem rossz neki az,hogy nem vagyok neki ÉN,és
miért az rossz neki,hogy egyedül van,és nemtud kivel beszélni.?
Miért nem a vigyorom hiányzik neki,vagy a hangom?
Miért kezdtem el,olyan furcsa lenni mellette és szorongani?
Miért kellett úgy éreznem,hogy nekem meg kell felelnem?
Miért éreztem úgy,végig,hogy én nem vagyok olyan jó mint aki előttem volt?
Miért néztem végig szó nélkül,hogy eldugja a képeim mikor jött más?
Miért nem beszéltük meg ezeket sosem?
Miért nem mondta többet,hogy szeret,vagy egyátalán miért nem írt többet,szerettem olvasni az smsmesit...
Miért nem lepett meg többször, úgy mint az elején?
Miért kértem mindenért bocsánatot?
Miért ültem ott a kádban és néztem ki a fejemből télen,mikor ő másnak mondta a telefonba,hogy szereti,mikor nekem már régóta nem mondta?
Miért mondja azt,hogy neki az volt a lezárás,hogy azzal a lánnyal kellett látnom?


ÚTÁLOM ILYENKOR!!!!!! ISTENEM!!!ILYENKOR VAGYOK KI!!!Ilyenkor vagyok mérges!!!!!!!!

Kétféle sírás van és mindegyik sírásom ugyanannyira öl meg szépen lassan...mikor azért sírok,hogy nincs mellettem és nem ölel,és nem ölelem....

A másik pedig mikor végignézem,hogy mennyi szarság volt,és akkor azárt sírok,mert teljesen érze,m hogy NEM SZERETETT....

kérlek ne kelljen tudom ezt, KÉRLEK TÖRÖLJE KI VALAKI MÁR EZT AZ EGÉSZET A FEJEMBŐL.